Érdekes tapasztalatokkal bővülhet az ember, ha valamit nem csak egyszer próbál meg. 🙂
Budapesti Maraton. Nekem az 5.
Valahogy úgy kezdődött, hogy idén nem fáj úgy a térdem, mint az elmúlt 4 évben. Aztán arra is kíváncsi voltam, mire vagyok képes a Maratonnal önmagában. Az eredmény: 04:27:33
Nem PB, de majdnem. Nagyatádhoz képest mindenesetre gyorsabb, de érzésre nehezebb.
A felkészülésbe csúszott pár “baki” (munka, betegség 4 kiló fogyással, 30km felkészülési futás síkon, ami kiderült, hogy nem sík… stb.), de alapvetően jól voltam. 29 km-ig nem is értettem hogy lehetek ennyire jól. Aztán elmúlt.
Jött a szenvedés, aztán meg Móni és végül beértem.
Nem lesz a kedvenc távom, de egy 4:15-re még tartom magam… majd egyszer.
Köszönöm a felkészítést Nagy Gergely és #TeamTriTrend!